2015. június 16., kedd

Füst Milánra emlékezem

Füst Milán
Füst Milán gyermekkorom óta igen közel van hozzám, hiszen már szinte kamaszkoromban olvastam fontos könyveit. Legfőképpen ezt:  "Ez mind én voltam egykor".

Azóta tudom, hogy ha a kamasznak azt a könyvet adják kezébe, ami épp korosztálya szerint is neki szól, akkor az mélyen részévé válhat, meghatározhatja gondolkodásmódját.


 Nos ezt a könyvet, akkori jó barátom, szombathelyi iskolatársam, Malgot Pista adta kezembe. Örökre hálás is vagyok érte neki.




Füst Milán:  Ez mind én voltam egykor - Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve

Hábi-Szádi keleti mágus tanításai fiához, Tahtúrhoz ez a bölcseleti Ezeregyéjszaka Füst Milán életművének, legendás Naplójának történetekbe foglalt filozófiája. A lélek, az elme ellentmondásai személyekben megtestesülve beszélgetnek, vitáznak, példálóznak, elevenné téve az elvont kérdéseket is. A könyv utoljára 2001-ben látott napvilágot.

Veres András cikke

A könyv több kiadást is megért. Nekem régi kiadásban van, kedves emlékem ma is.

A könyv régebbi kaidásai

Olvassunk bele a könyvbe mindjárt az elején!

Bevezetés
Azt feleled nékem: – Ez nincsen egészen úgy.

Semmi sincsen egészen úgy– Semmi sincsen egészen úgy, – felelem én. Vagyis minden, amit mondani tudok, esetleg tizenöt szempontból érvényes, a tizenhatodikból nem. S lehet, hogy néked éppen ez a tizenhatodik szempont tetszik legfontosabbnak. Akkor hát megbuktam nálad.
   Minden, amit én mondani tudok, megcáfolható. Minden, amit mondani tudok, annak alighanem diametrális ellentéte is bebizonyítható. Minden cáfolható. De továbbá: az ember nem is tudhat mindent, adataim tehát kétségtelenűl hiányosak lesznek mindenben, amit állítok. Ezenfelűl adataim hibásak is lesznek. No de dobd el felét annak, amit mondok, abból is kijöhet számodra valami. Mert valami kis igazamat azért javarészt felfedezheted abban, amit hosszú életem során és sok töprengés árán megállapítottam. Ha jól odafigyelsz.
   Ezenfelűl: a gondolkodás szenvedélyes szükséglete némely embereknek. Ez pedig annyit jelent, hogy akkor is gondolkodnak, ha gondolataiknak semmi kézzelfogható eredménye nincs. A gondolkodás szenvedélye és a praktikumÉs akkor is, ha gondolataik a végtelenbe vagy a semmibe vezetnek. Tehát praktikus hasznuk nagyon gyakran semmi. Az itt következő megállapítások nagyrésze is olyan, hogy nem derűl ki belőlük példáúl ilyesmi: hogy kell-e szalonnát enni délután, vagy hogy miképp kell köszönni egy miniszternek. És mégis: valami lelki haszon csak adódik belőlük, abban reménykedem. Példáúl az, hogy miképp szemléled és ítéled meg ezentúl e világ forgatagát. Feltéve, hogy jól odafigyelsz.
   De ne csak az eszeddel figyelj, mert az nem elég nekem. Az egész lelkeddel, vagy mondjuk úgy: A szervezet figyelmea szervezeteddel figyelj rám, akkor jobban meg fogsz érteni. És az idők folyamán egyre jobban, erről biztosítalak.
   És ennyi a bevezetés e jegyzetekhez.
   Ezek elveszett naplóm gondolati anyagának emlékezetből való rekonstrukciója.