Bulányi György piarista szerzetes (1919-2010), sokunknak Gyurka bácsi 2010. június 6-án, vasárnap délután négy órakor az Örök hazába távozott.
Nevét szinte mindenki ismerte, noha maga nem törekedett hírnévre. Megfordult a Szellemi Búvárok rendezvényein is. Többször tartott előadást, egy időben csoportos beszélgetéseket tartott, ahol az igazi pedagógust ismerhettük meg benne. A magyar irodalom szerelmesétől természetes volt, hogy életünk szellemi dimenziójáról Arany János, Vörösmarty és Tompa szavaival adott képet a hallgatóságának.
Katolikus papként a Rákosi kor elején megalapította a Bokor katolikus bázisközösségi mozgalmat, amely szálka lett a hitéletet mindenáron megsemmisíteni törekvő kommunista vezetés szemében. Az "illegális államellenes szervezkedés” sémáját alkalmazva vádat emeltek ellene, majd 1952-ben életfogytig tartó börtönre ítélték. 1956-ban kiszabadult, de a kádári korszakban újra lecsukták.
Miért volt olyan veszélyes Kádár számára is az egyszerű pap? Mozgalma, a Bokor-mozgalom volt a riasztó, amely erős kis-közösséggé alakult. Tagjai később a lelkiismereti szabadság – akkoriban nem elfogadott elvére hivatkozva - megtagadták a katonai szolgálatot is. Bulányi atya egy interjújában elmondta, hogyan született meg benne a kisközösségek építésének gondolata. 1945-ben Debrecenben egy Vatikánt megjárt pap magyarázta el neki, hogy kisközösségeket kell létrehozni. „Megpróbáltam a legderekabb debreceni lányokból és fiúkból kisközösséget csinálni, de semmire nem mentem a megszokott teológiai témákkal. A könyökükön jött ki. Kínomban elővettem a Szentírást, és ez tökéletes újdonság volt. A legkevesebb, amit elmondhatok, hogy a Szentírás a felfedezés erejével hatott a számunkra.”
A Bokor-mozgalmat – közismerten csak „bulányistákat" - sem az állam, sem az egyház nem nézte jó szemmel. A börtönből 1960-ban szabadult, amnesztiát kapott. Az egyházból is kitiltva segédmunkásként dolgozott, miközben „Keressétek az Isten országát!” címmel megírta egyik fő művét. „Tíz évet szántam rá életemből, hogy megfejtsem Pál szerepét, amellyel – vallja – létrehozta a Jézust követőkből az egyházat.”
Kritikája kiterjedt a „trón és az oltár” – a hatalom és az egyház szövetségére, melynek szellemében a hadszíntéren szemben álló csapatokat a papjaik mindkét oldalon Isten nevében buzdították a harcra. Vallotta a hadkötelezettség dolgában is a lelkiismereti szabadságot. Nem fogadta el a vallási tévedhetetlenség dogmáját. „Mintegy 5000 vallása a világnak mind azt hirdeti, hogy ő tudja pontosan az igazságot, sok ezek közül meg is követeli ennek az elfogadását.”
Bulányi György így aztán teológiai vitába keveredett az egyházzal, a Bokor-tagok sorra megtagadták a fegyveres katonai szolgálatot. A hatalom ekkor már az egyházi hierarchiát is bevonta a vallás korlátozásába Az egyházi elutasítás miatt konfliktusba keveredett a Vatikánnal is. A magyar püspöki kar végül elítélte Bulányi páter tanait, őt magát pedig eltiltotta a nyilvános misézéstől. 1986-ban a Vatikán is felszólította tanai visszavonására, az erről szóló levelet Ratzinger bíboros, a mostani pápa jegyezte.
Hosszas egyeztetések után a katolikus egyház 1997-ben rehabilitálta, de ez nem sokat változtatott a helyzetén. Bulányi György a hivatalos egyház perifériáján maradt, megtűrték, de azóta sem fogadták el.
Optimizmusát azonban nem adta föl:
- Mi, emberek értelmet kaptunk Istentől. Ennek az értelemnek a segítségével egyszer talán elkezdünk gondolkodni. … Hittem abban, hogy tényleg mindenki meg fogja érteni, mit képvisel Jézus. Ezt a hitemet nem tudom föladni, de közben látom, hogy a gyűlölet és a háború a megsemmisülés felé viszi az emberiséget. .. Pesszimista attól vagyok, hogy az életemből eltelt majdnem kilenc évtized, és úgy veszem észre, hogy a világ nem akar hinni Jézusnak – és jellegzetes humorával kiegészíti - ami hagyján, de még a Bulányinak sem akar hinni.”
Az idők során a Bokor mozgalom veszített jelentőségéből, ám mindazok, akik hajdan csatlakoztak a közösséghez, örök életre szóló döntést hoztak. Azok pedig, akik halhatták Bulányi atya fejtegetéseit, elolvasták könyveit, magukban viszik tovább az általa kiküzdött, közösségében átbeszélgetett, kiérlelt gondolatait.
(Megjelent a Szellemtani Közlemények 2010.3. számában)
Ha érdekel a P.Bulányi életműve, munkája,
nézd meg az alábbiakat még:
Bokor közösségBulányi atyáról a WikipédánMáté-Tóth András: Bulányi György teológiájaBulányi rehabilitációjának két értékelése
Fotók a Bokor weblapról
Bulányi vasmiséje
