Biczák Péter temetési beszéde Horváth Tibor temetésén
Megjelent: Könyvtári Figyelő 2011. október 5. | 2011. 3. szám |
Horváth Tibor
Horváth Tibor vérbeli könyvtáros volt. Tiszta, szigorú, céltudatos, küzdeni akaró és tudó. Erős, jó ember: tele hittel, bátorsággal, lendülettel. Ugyanakkor humánus, hisz semmi emberi nem volt idegen tőle. Szerény, noha büszkélkedhetett volna sikereivel. Jó tanító, jó mester.
Újító, szemléletet formáló, nagyszerű tudós. Példa volt, értékőrző, lehetetlen volt nem tanulni tőle, nem figyelni rá. Kristálytiszta logikájával, hihetetlen tudásával mintegy varázsütésre eloszlatta bennünk a kételyeket, megerősített hitünkben, erőt adott mindennapi viaskodásunkhoz.
Őt tartom mindmáig az egyik legnagyobb mesteremnek. Nemzedékeket tanított, formált, magával ragadó módon, olykor finom humorral, és mindig türelemmel, alázattal.
Áltatni képtelenség volt. Villámgyorsan felfedezte a gondolkodás következetlenségeit, a felületességet, a talmi megoldásokat: muszáj volt, egyszerűen kötelezettség volt tanulnunk. Mintha nála nagyobb szégyen lett volna tudatlannak lenni, mélyebb, megvetendőbb. Mint ahogy pontosan tudta, valamiféle belső érzékkel, azt is ha tisztességesen felkészültünk. Majdhogynem simogató volt ilyenkor a vizsga légköre, paternális a hangnem.
Mondják, hogy alkotni csak úgy lehetséges, ha a hivatás egyben a szabadság birodalma is. Különösen igaz ez Horváth Tiborra, akinek élete egy volt szeretett hivatásával.
Kevés olyan embert ismertem, akinek megítélése ennyire egyöntetű lett volna. Egyaránt tisztelték, szerették, és elismerték munkatársai, tudós kollégái, tanítványai. Pedig talán ez a legnehezebb: rezzenés nélkül megállni, ha arra van szükség, tapodtat sem hátrálni, ha jó ügy, nemes cél védelméről van szó, járjon érte akár büntetés, akár dicsőség. Utakat jelölt ki, s a rajtuk járókat türelemmel, szeretettel kísérte. Ő aztán soha nem volt játéka semmiféle szélnek....
A a szakmai konferenciánkról együtt mentünk Dr. Horváth Tibor gyászszertartására
A Műszaki Könyvtáros Szekció 2011. március 24-én tartotta 40. JUBILEUMI KONFERENCIÁJÁT a BME-OMIKK könyvtárában. a Konferencia meghívójára itt ugorj
A konferenciát úgy szerveztük, hogy az előadások után együtt elmehessünk Dr. Horváth Tibor gyászszertartására, amely a Szent Katalin templomban (az Erzsébet híd lábánál) volt.
Ez a helyszín nincs messze a Műegyemtől így közösen mehettünk mindannyian, akik ismertük, tiszteltük Tibort.
Az OSZK elkészítette Horváth Tibor honlapját, amely szakmai és családi dokumentumokra egyaránt épül. Tibor feleségétől kaptam hírt róla. Elmesélte azt is, hogy a létrehozásában Sonnevend Péternek milyen nagy szerepe volt.