Hálás vagyok s sorsnak, hogy közelebbről is ismerhettem őt, munkakapcsolat révén, a Könyvtáros Vándorgyüléseken közösen eltöltött estéken és többször is részt vehettem vidéki házában barátai számára rendezett összejöveteleken.
Emlékét örökké megőrzöm, nyugodjék békében!
Életéről
„Azt hiszem, nagyon szerencsés ember vagyok az indíttatásomat illetően. Apám kettős végzettségű volt, jogász és botanikus–biológus. Botanikusként elsősorban a növénytársulásokkal, cönológiával foglalkozott, és mivel ezt nem lehetett a hagyományos módon, préselt növényekkel dokumentálni, fényképezni kezdett. Így derült ki, hogy művészi tehetsége is van, fotóművész lett, később a Magyar Fotóművész Szövetség elnöke. Anyám pedig festőművész volt, nagyon tehetséges posztimpresszionista festő. A család nagyon sok nyelven beszélt, az angol, német, francia mintegy a minimumnak számított. Ehhez képest én le is maradtam, hisz franciául csak gyengén tudok. Viszont oroszul csak én tanultam meg a családból, apám épp csak annyira, amennyire az első világháborús hadifogságban ragadt rá.
Hatalmas könyvtárunk volt, és mindent olvashattam, amit csak akartam, de jóindulatú tanácsokat is kaptam apámtól: ezt vagy azt kézbe vehetnéd, arra talán ráérsz még, stb. A másik életre szóló indíttatást az iskola adta. A budapesti református gimnáziumba jártam, a híres Lónyayba. Itt a kultúra szinte minden ágában intenzív eligazítást, útmutatást kaptam."... mondta 2000-ben egy riportban, amelyben maga beszélt életéről, munkásságáról.
A továbbiakat - érdemes elolvasni - a Magyar Könyvtárosok Egyesületének honlapján olvashatod el.
