 |
| Povl Bang-Jensen dán diplomata |
Povl Bang-Jensen dán diplomata a magyar üggyel foglalkozó ENSZ-vizsgálóbizottság munkatársa volt, akit épp amikor a magyar ügyet tárgyalta volna az ENSZ közgyűlés (1959 novemberében) holtan találták egy New York-i parkban.
Halála körülményei máig tisztázatlanok.
Így szól a hivatalos közlemény.
Érdemes azonban jobban is megnézni a történetet. A Wikipédia jól kihangsúlyozza az ügy zavarosságát, titokzatosságát:
Az ENSZ Közgyűlésen a „magyar ügy” tárgyalása 1959. november 25-én volt esedékes. Ezen a napon Bang-Jensent a New York-i Alley Pond Parkban átlőtt halántékkal találták. Halálát öngyilkosságnak minősítették. A rendőrségi jegyzőkönyvekben már ekkor különböző halálozási dátumok szerepelnek (25 vagy 26-a). A testét 28-án már elhamvasztották, pedig felmerült a gyomorban gyanús idegen anyag jelenléte („önpusztító hatású depresszáns, a kommunista titkosszolgálatok laboratóriumából?”). Hamvait Dániában temették el.
Miért kellett meghalnia a feladatához mindvégig hű diplomatának?
Alighanem éppen azért, mert feladatát következetesen végigvitte és nem volt hajlandó kiadni a bizottságot tájékoztató menekültek adatait.
Bár a bizottság tagjait Kádár nem engedte be az országba, de a disszidensek meghallgatásával nagyon pontos diagnózis készült arról, hogy valójában mi történt Magyarországon.
A Bizottság – előzetes - jelentése 1957 júniusában látott napvilágot. Ez azonnali, nemzetközi bonyodalmat váltott ki, mert egyértelműen megbélyegezte a Szovjetunió beavatkozását, az ország lerohanását, és a kommunista Kádár-rendszer hatalomba helyezését. Ezért nem is került sor, további vizsgálódásra vagy jelentésre.
Az ENSZ legfelső vezetése - ahogy ezt Bang-Jensen is érzékelte, majd mind határozottabban állította - elszabotálta az elkészült anyag politikai felhasználását a Kádár kormány elszigetelésére. Dag Hammarskjöld főtitkár utasította Povl Bang Jensent a magyar tanúk neveinek átadására. Ezt ő, adott szavára hivatkozva megtagadta. Hamarosan pedig halott volt. A rendőrség megelégedett egy "öngyilkosság" magyarázattal, az ügyet hamarosan lezárták.
A jelentés – ennek ellenére – mind a mai napig az ’56-os Forradalom és Szabadságharc leverésének legmeggyőzőbb, nemzetközi dokumentuma.
A tragikus sorsú de mindvégig becsületes és tisztességes dán diplomatáról évtizedes történeti kutatás után Nagy András írt könyvet. 2009-ben a Százak Tanácsának összejövetelén hallgattam meg előadást, ami mélyen megragadott.
Nagy Andrással 2005-ben a HVG is riportot készített. Beszámol arról az ellenszélről, amellyel az ENSZ magyar ügyekkel foglalkozó bizottságának tagjaként meg kellett küzdenie. Az ENSZ és annak főtitkára, Hammarskjöld már nem támogatta, inkább elaltatta a magyar forradalom és az azt követő megtorlások vizsgálatát.
- Az ENSZ-beli kutatásai akadálytalanok voltak? - kérdi a HVG riportere.
- Csaknem fél évszázaddal a történtek után még mindig vannak a magyar ügy szempontjából nagyon fontos dokumentumok, amelyeket az ENSZ archívuma nem ad ki. Amikor az kutató megpróbál magyarázatot kérni, akkor az a válasz, hogy a kérést majd az ő jogi osztályuk vizsgálja felül. Tehát a szervezet vizsgálja felül saját magát. Gyakorlatilag semmi olyan törvényes garancia nincs, ami bármilyen egyéb országban megvolna, ahol akár bíróság elé lehet vinni a vitás titkosítási ügyeket.
A HVG riport a könyv szerzőjével
További olvasnivalók:
http://hvg.hu/kultura/20051028nagyandras_bangjensen
http://www.nol.hu/archivum/archiv-381790 2018-ban már nem él! Archívum sem!
http://barikad.hu/node/41411 2018-ban már nem él!
Lásd viszont az azóta írt bejegyzésemet:
Ismét Bang-Jensen ENSZ diplomatáról
